Érkezés a vnukovoi repülőtérre hajnali 4-kor, a hőmérséklet 11 fok.
2 óra várakozás, hogy elinduljon a tömegközlekedés. Közben ismerkedes az orosz kultúrával a Megafon (helyi mobil szolgáltató) boltban, ahol pár perc diskurzus után megállapítjuk, hogy angol nyelv nélkül nem lesz orosz simkártyánk, soha. A terminálban nincs pénzváltó, tehát atm kell, de Daninak az új kártyája pin kódját nem sikerült megjegyeznie. Végül a harmadik kártya pinje előkerült, igy lett egy kis rubelünk is végül.
A két óra eltelte után felszállás az aeroport expresre, ahol az ülés háttámlájából előkerült reklám magazin budapesti utzásra csábítja az azt elolvasó orosz kollégákat.
Indulás után gyors alvás, jó félóra múlva érkezés az első és egyben utolsó állomásra, Moszkva Kijevszkaja Pályaudvar. Utazás keresztül a városon, érkezés a hotel metro megállójához reggel hétkor. Burger king felfedezve, a paradicsom jobb otthon.
A moszkvai házszámoás megismerése: a hotel címe 71/A...mindenkinek sok sikert hogy egy nyomtatott google maps térkép alapján (ami persze máshova jelzi) ezt megtalálja, de nekünk sikerült. A hotel előtt átverekedtük magunkat egy 100 fős kínai turista hordán, majd a recepcióhoz közeledve közlik velünk, hogy a 14.00 órai checkinhez képest a 7.30 "kicsit" korai. Sebaj addig a garderobebban (kámérá hrányényijában) leadtuk csomagjainkat egy kedves úrnal, aki természetesen szintén nem beszelt angolul (ez visszatérő elem lesz a történetben). A kedves úr fel is vette az adatainkat egy szalvétára, mert check in kártyánk még nem volt, fő, hogy hivatalos legyen.
Városnézés Moszkvában, ismerkedés a helyiekkel a tömegközlekedés tükrén át. Mindenki tolong, siet, fellök és fel van háborodva. Estére azért belejöttünk ebbe mi is. Vörös tér, Kreml, Megváltó Krisztus Székesegyház (egy megváltó pisivel egy akkora toalattben, ahol egy hadsereg is elférne), Gorkij park ezt meg mind a 10.00 órai pirogunk előtt.
Majd utazás metróval 6 megállónyira (=azaz egy órára) lévő VDNH-ba. Elöször a kozmonauta múzeumot néztük meg, ami bár nagyon jó volt a hajdan űrhajósnak készülő gyermeki énünknek Gagarinnal és Lajka kutya társainak kitömött másaival pont, akkor ért el minket a holtpont a 36 óra folyamatos ébrenlét miatt (igaz Dani az indulást megelőző nap is csak 3 órát aludt, kicsit izgult). Ezért csak egy gyors levezető kört téve kb. 3 km-t gyalogoltunk a VDNHban, megnézve a össz-szovjet és örmény pavilont, meg a diadalívet és az aranyszínű lányokat a szökőkútban és ez bőven elég is volt egyelőre.
15.00-ra visszaértünk a hotelbe, ahogy ígértük a bácsinak a garderobban, nem mertünk vele ujjat húzni. Gyors checkin után elfoglaltuk a szobánkat a 21. emeleten.
Zsófi pakolgat, majd ülve elalszik az asztalnál, Dani a neten keresgeti hogyan lehetne orosz simkártyát szerezni, illetve, hogy hol lehet rá esély, hogy beszélnek egy kicsit angolul. A recepciós srác finoman kiröhögött minket, amikor feltettük az erre irányuló kérdésünk, hogy van-e olyan Megafon shop, ahol beszélnek angolul.
17.00 órakor indultunk a Megafon helyi boltjába, miután Dani megtanulta az összes létező szókombinációt oroszul a feltöltőkártya-mobilinternet tárgykörében. Ekkor jött a csoda: az eladó beszélt angolul! Kifizettünk ezer rubelt (5000 forintot) és már meg is kaptuk a simkártyákat. Be kell valljam végig szkeptikus voltam csak, akkor hittem el, hogy működik, amikor bejött az index.hu mint a villám az orosz kártyával is a telefonomon. 350 rubelt (kb 1750ft) fizettünk 3GB mobilnetért. Ráadásul kiderült, hogy Magyarországra így 30 Ft-ért telefonálhatunk, ami azért vicces a roaming árakhoz képest (hívás indítás 700 Ft/perc, hívás fogadás 200 Ft/perc).
18.30 körül értünk a következő napirendi pontunkhoz: vonatjegy nyomtatás a pályaudvaron. Ahol is tényleg megismertük az orosz virtust, pofátlanul nem állnak be a sorba, hőzöngenek és veszekednek a pénztárossal pedig ők az idióták, mert még azt sem tudják melyik vonattal akarnak menni pontosan. Szerencsénk volt, mert egy viszonylag normális bábuskához kerültünk, aki elvégezte a dolgát. Kicsit duzzogva, de elvette a paksamétánkat, amit átnyújtottunk és szépen sorban elkezdte nyomtatni a jegyeinket. Velünk talán még kevesebbet foglalkozott, mint bármelyik másik delikvenssel, akit előttünk láttunk, pedig összesen 18 jegyet kellett kiadnia, nem egyet-kettőt. Az egyik jegy ellenőrzésekor kibukott, hogy Zsófi születési idejét az egyik jegyen Dani egy nappal elbökte (minden jegynél egyesével kellett megadni az összes adatot). Megmutattuk, a pénztáros széttárta a kezét, magyarázott, hogy a mi hibánk mivel mi vettük a neten keresztül, de azért a végén megnyugtatott, hogy egy hiba nem számít, felfognak engedni. Kicsit aggódva, de bízva szavaiban és mivel mást nagyon nem tudtunk volna csinálni visszaindultunk a hotelbe (A hibás jeggyel is felengedtek a vonatra, még csak észre sem vették, vagy ha észre is vették nem kötöttek bele - írom ezt Kázányból, mivel már három napja készül ez az első poszt)
20.00 óra körül értünk haza és úri módon lementünk vacsorázni a szálloda éttermébe, ami nagyon finom volt és nagyon megérdemeltük. Az első vodkánkat is itt ittuk meg, amihez Zsófinak még szoktatnia kell magát. Végül fellőtték a pizsit este 22-kor kb 45 óra élményekkel teli ébrenlét után. Előtte még gyorsan csináltunk pár képet Misával :) A hotelunk ugyanis a '80-as moszkvai olimpia miatt épült.
