Felhős, szeles idő 13°C

Reggel fél 10 körül érkeztünk meg helyi idő szerint. Vettünk egy térképet, hogy felváltsuk az 1000 rubelesünk, mert a csomagmegőrzőhöz való jegy kiadó automata csak 100 és 50 rubelest fogadott el. Nagy urak itt a csomagmegörző srácok, gép adja a jegyet és az ügyfél viszi a polcra majd veszi le onnan a csomagját. Naponta háromszor fél óra technikai szünetet tartanak.

A nagy szélben az ulica Karla Marksa-n bevitorláztunk a belvárosba, néha egy kis homokot is kaptunk az arcunkba, annyira fújt.
Fél 12 körül sikerült beülnünk reggelizni, nem sokkal később már az ebédre beszaladók kezdték ellepni a helyet. Kihasználva a tőlünk egy méterre lévő elosztó adta lehetőséget a laptopot töltöttük miközben az omlettünket falatoztuk és teáztunk. Itt mindenhol egy kancsóban hozzák ki a teát, 3-4 vagy 7 deciset lehet általában kérni. Permben Kátya mesélte, hogy ha kiürült a kancsó, akkor lehet csak vízzel való utántöltést kérni és akkor egyrészt ingyen van másrészt lehet mellette tovább ücsörögni és nem néznek ezért rossz szemmel az emberre. A lényeg, hogy azóta ezen gondolkodtunk, hogy kell ezt kérni. A harmadik kancsó után jöttünk rá, hogy ennek a tudásnak már a birtokában vagyunk ezért negyedik alkalommal kértünk egy ÚJ teát. A kulcsszó: még egyszer. A wc-ben nem volt víz, valami ki volt írva az ajtóra, de ennél jobban kellett pisilnünk, mint hogy azt fordítgassuk. Körülöttünk cserélődtek az emberek mindenki kb. negyedórára ült be ebédelni, mi meg ott voltunk két órát a háromszor újratöltött teánkkal.

Megnéztük a nem sok látványosságot a városban, félig bejutottunk a Szovjet Unió Múzeumba, láttuk a könyvtárat és a katedrálist.

Pár óra séta után beültünk ebédelni a Jonathan - homemade food and beer egységbe. A rendelés után nem sokkal derült ki, hogy a hely igazából csak holnap fog kinyitni, ez csak a próba nap. Gyorsan megkóstoltatták velünk a frissen főzött sörüket és a kajájukat. A pincér srác mindent megtett, hogy megértsük egymást, a kis füzetében angolul írta a mondatokat, amit meg akart osztani velünk. Adtunk egy 500 forintost a falra, mert volt ott dollár és euró is és sok sikert kívántunk nekik a nyitáshoz.

Kipróbáltuk a metrót, hogy Zsófinak legyen szuvenir metró érméje, Moszkva után általában érmével vagy chipkártyával működött a metró. Vettünk két kenyeret, ebből az egyik megint véletlenül édesre sikeredett. Paradicsomot inkább kihagytuk, a zöldséges nem volt bizalom gerjesztő, illetve a zöldségessel sok gond nem volt inkább az árujával.
A vonatunk helyi idő szerint este 8-kor indult tovább. Felszállás után a helyünkre igyekeztünk, amikor észrevettük, hogy ott már bizony ülnek. Ekkor Dani jó mélyre nyúlt vissza és a több mint 13 éve tanult egyik első orosz mondatát eresztette útnak egyenesen a zdrásztvujtye könyv kezdő oldalairól, aholis ez vagyon írva: Elnézést, úgy tűnik ez az én helyem. Ágyunkat egy 18 év körüli, kék hajú rocker csaj foglalta el. A példamondatra adott válasza az volt, hogy de ő a felső ágyon alszik. Mire Dani magában finoman benyomta a caps lockot és halkan elmormolta, a leszarom szót. Ugyanis az igaz, hogy az utazási etikett megengedi a fent alvónak, hogy a lenti ágyára üljön, amikor nem épp fent alszik, csakhogy a kislány nem az alatta lévő ágyon kuporgott a már ott ülő hölgyemény mellett, hanem a mi helyünkön. A zsákok nagyívű levételével és lepakolásával illetve az "én táskám oda" kifejezéssel sikerült elhesegetni, de ekkor jött a következő meglepetés, ahogy felhajtottuk az ágyunkat, hogy az alatta lévő csomagtároló részbe pakoljuk a cuccainkat mivel, hogy kedves utastársaink nem csak a saját, de a mi részünkre fenntartott helyeket is telepakolták. Nagy nehezen eloszlattuk a holminkat.
Miután megkapta az ágyneműjét a kék hajú lány felmászott a helyére, az alsó ülésen ülő bábuska kinyújtotta a lábát, oldalsó szomszédaink is nyugovóra tértek. Jó egy hét után Zsófi megszólalt oroszul(!) egy elejtett hajráf miatt: "Elnézést, ez az öné?" Igaz, hogy csak három szó, de legalább megköszönték.
Átöltözés, dugi sör, majd pisi - Zsófi elrontotta a wc-t, mert beledobta a papírt, ami legyőzte a vákumos öblítést és eldugult. Igaz ki volt írva és tudott is róla, hogy nem szabad beledobni. Kiszivárgott, mintha mi sem történt volna. Majd alvás. Reggel kelés, Zsófi megint az utolsó és megint a právádnyica kelti. Reggeli pisinél Zsófi megint elrontja a vákumos wc-t pedig most nem is dobott bele semmit, esküszik rá, mégis pirosan világitott utána a hibát jelző lámpa.

Reggel 8.45-re érkezés Krasznojarszkba, 17°C-ba.