Szeles idő, 18°C
Későn keltünk, ezért most kiderült, hogy nem is kell két óra összepakolni a vonatos cuccunkat, bőven elég 10 perc is, melyben még a szoba eredeti állapotára való visszarendezése is belefér (összetoltuk az ágyakat).
Futólépésben közelítettük meg a kis bódét, ahol tegnap óránként visszahívtak a jegyvásárláshoz. A kis Ford Transit már benn állt, majdnem tele. Az eladó néni ránk mutatott majd a sofőrhöz beszélt, aki húzta a száját a táskáinkat meglátva, de végül kifizettük a jegyet és felszuszakoltuk magunkat a buszra. Pakolás közben egy szolid káromkodás azért elhagyhatta a sofőr száját. Már épp kezdtünk volna, aggódni, hogy ránk fog pikkelni végig az úton, amikor begurult egy srác jól megpakolt biciklivel, hogy akkor még ő is jönne, bringával együtt. Na, ekkor durrant el igazán a sofőrünk agya és elkezdett ordíbálni a bringás sráccal meg az eladó lánnyal, kb olyasmit, hogy tekerjen el maga Irkutszkig. Hiába mondta, hogy ő már megvette a jegyet, a buszunk végül nélküle indult el a 6,5 órás útra.
A kompig tartó 30 km-t 1 óra alatt sikerült megtenni (összehasonlítás képpen ez fél óra sem volt idefelé), úgy tűnik ez a sofőr sokkal nyugisabban vezetett, nem is rázott annyit a busz össze-vissza minket. Mondjuk mi is nyugodtabban vezettünk volna, ha Irkutszkba kell menni a nap folyamán, nem pedig Huzsírba reggel, hogy aztán délután négykor induljon az ember még vissza 6,5 órát a sötétben ezeken az utakon.
A kompnál egy kis pihenő következett, megreggeliztünk, cseburek és tea volt a menü.
Az utunk eseménytelenül zajlott pár felesleges és életveszélyes előzést leszámítva, láttunk birkákat, teheneket és lovakat a tájon (no meg az úton is).
Dél körül ismét lehúzódtunk egy útszéli büfébe ebédelni, itt már okosabbak voltunk mi is. Amint leállt a motor, mint egy rakéta lőttük ki magunkat a kocsiból, és csak Zsófi előzékenységének (balekságának) köszönhetően lettünk harmadikok a sorban. Dani egy szokásos szoljankát kért, Zsófi pedig beérte üres palacsintával - nehogy megint sokat kelljen várni a kajánkra és ne tudjuk befejezni. Gyorsaságunk végül feleslegesnek bizonyult, a sofőrünk kért utoljára a sorban és szép nyugalomban el is fogyasztotta a két fogást. Így maradt időnk felfedezni a tájat.
Háromra érkeztünk Irkutszkba, ahol a maradék időnket a Harat's étteremlánc egy egységében töltöttük - hullafáradtak voltunk már várost nézni és Zsófi is elég rottyon volt.
Vacsora után indult a kálváriánk a reptérre való kijutás miatt. Megkerestük a megfelelő busz megállóját ami egy laza 20 perces sétát jelentett minden cuccunkkal és elkezdtük várni a buszt este 22.00 órakor.
Egy buszt láttunk is elmenni, így bizakodók voltunk, hogy majd jön a következő. A várakozásunk nem telt unalommal, egy csöves úriember gondolta, hogy szórakoztat minket. Először cigit kért, amit mindig tartunk magunknál pont ilyen helyzetekre :) Miután adtunk neki kicsit szidkozódott, hogy 'áh! szűrő van benne' majd nekiállt szétcincálni a filtert, kiszedte, eldobta a felét, majd visszatuszkolta a maradékot, igazi gurman. Eközben kérdezgette honnan jöttünk, hol a családunk és a legfontosabb, hogy van-e pénzünk. Persze mi magyarul mosolyogtunk rá és mondogattuk, hogy sajnos nem értjük. Ekkor jött a csattanó, közölte, hogy nincs több busz már aznapra és elkezdett kocsikat leinteni nekünk az úton. Ekkor éreztük úgy, hogy fájó búcsút kell vennünk egymástól és elkezdtünk visszafelé sétálni a busz egy korábbi megállójához, reménykedve abban, hogy az öreg csak annyira be volt rúgva, hogy nem tudta, hány óra van és lesz még aznapra buszunk. Végül nekünk lett igazunk és a másik megállóban felszálltunk a buszra, ahol a korábbi járatokkal ellentétben nem egy jegyárus nénitől kellett venni a jegyet, hanem mindenki leszálláskor (!) fizetett a sofőrnek.
23 órára már kinn is voltunk a reptéren, a repülőnk 00:45-kor indult. Eddig ha repültünk leginkább fapados társasággal mentünk így furcsa volt egy rendes légitársasággal utazni. Elkezdtünk ugyanis azon görcsölni, hogy vajon mennyibe kerül majd a checkin, mert nem találtunk online checkin kioskot, vagy, hogy mennyit kell majd fizetnünk a nagy táskáink feladásáért. Igen pozitív volt a csalódás, amikor kiderült, hogy az Aeroflot alvállalkozója az Aurora, egy rendes légigtársaság és kolbászból van a kerítés, minden ingyen volt (pontosabban nem kellett pluszban fizetni a repjegy árán felül). Az egyetlen kényelmetlenség a checkinhez való sorbanállásnak nem nevezhető tolongás volt, de ez nem a társaság, inkább az orosz emberek számlájára írható, akik képtelenek normálisan várakozni. A chekin-nél rendes beszállókártyát nyomtattak nekünk, a gépen kaptunk vacsorát (reggelit?), takarót, vizet (többször is), teát, mindezt teljesen ingyen - csak ámultunk és bámultunk, mekkora itt a jólét (és mekkora lehetett, amíg volt még Malév otthon). Zsófi még rosszabbul lett és nyüglődött, hogy a fülébe ment a takony a nyomástól, aludni próbáltunk.
Helyi idő szerint reggel 6-ra értünk Habarovszkba (+2 óra Irkutszkhoz képest) a 17 fokba.
