Derült, napos idő, hőmérséklet 23°C.
Az éjszakát a vonaton töltöttük. A velünk szemközti ágyon egy ötvenes hölgy utazott, rutinos vonatozónak tűnt, így igyekeztünk minden praktikát ellesni tőle. Mint pl. hogy miután megágyaztunk magunknak, a paplant és a derékaljat csinos kis kupacba fel tudtuk tekerni, így nem koszoltuk össze az ágyneműt, amíg ücsörögtünk az alvásra várva. Persze ez így most elég egyértelműnek tűnik, de ajánlom mindenkinek, hogy próbálja meg ezt kivitelezni fél négyzetméteren úgy, hogy körülötte ülnek és senkit nem vág arcon a cuccal. Ezen kívül a sorrendet is néztük (vagyis inkább utólag átgondoltuk): átöltözött papucsba majd váltóruhába a wcn és 5 perc múlva már magzatpózban aludt, amikor mi még csak az ágyazással bajlódtunk (úgy hogy csak egy ágyneműt kellett felhúzni!). Végül Zsófi felkászálódott az emeletre és fent próbált átöltözni, ami nem volt egyszerű, mert a felső ágy belmagassága kb 50 cm. Dani arcán ekkor ült ki a rettegés: a felső ágyon ugyanis amint végig feküdt, végigért Zsófi lába... Dani gyors fejszámolással arányosította a 152 cm-t a 185 centihez, majd a mosolya nem lett természetes. Az út 6 órát tartott, túlélhető volt, mondhatnám, hogy kipihenten ébredtünk, de nem, egyikünk se tudott rendesen aludni, bár így utólag visszagondolva, valószínűleg csak izgultunk.
Reggel 6-kor érkeztünk NiNoba (Nyizsnyij Novgorod). Első utunk a Sparba vitt, hogy együnk valamit, ami persze úgy nézett ki ahogy mindenki elképzeli, visszarepülve az 30-40 évet egy balatoni közértbe - kb. ugyannyi és ugyanolyan minőségű cuccok voltak, reméljük, nem egyidősek. Az orosz igénytelenségről külön posztot lehetne írni, hogy mennyire leszarnak bizonyos dolgokat, miközben a pénz meglenne rá, csak az igény nem. Viszont kapható csapolt sör a boltban is.
Reggeli után várost néztünk. Végigjártuk az útikönyv által ajánlott kötelező látványosságokat: fő utca, vár, szokásos Lenin és egyéb szobrok városszerte (volt egy szobor, amire ránézve egyszerre mondtuk, hogy ez olyan mint a Viktor) és kabinos libegővel átmentünk a túlpartra is. Persze így leírva ez is gyerekjátéknak tűnik, de az oroszoknál nem divat kitáblázni a nevezetességeket. A libegőhöz pl. olyan úton kellett végig menni úgy, hogy se előtte, se közben nem utalt semmi arra, hogy ez nem egy építkezés szervízútja lenne.
Ez utóbbiból visszafelé találtunk egy magyar éttermet, a Cafe Balatont. Nem bírtuk kihagyni, mert ki volt írva, hogy kapható fröccs (frjocs) és zsíros kenyér. Emellé Dani még rendelt egy hortobágyi húsos palacsintát is. A tulaj valakije Magyarországról származott, kocsival (!) szokott beszerzésre utazni Magyarországra. Csodálkozva néztünk rá, mire legyintett, hogy ó, hát csak két nap vezetés az egész. Sajnálkozott, hogy a zsíroskenyérhez nem tudott rendes fehérkenyeret adni, illetve hogy az itteni paprika nem jó ezért is jár haza beszerezni az alapanyagokat. Kicsit hihetetlennek tűnt, hogy nem pénzmosodának tartják fent vagy bármi hasonló céllal, mivel rajtunk kívül senki nem jött be, míg ott voltunk. Viszont a hortobágyi finom volt, a zsíros deszkához kaptunk egy adag töpörtyűt, a fröccsnek viszont csak annyi köze volt, az igazihoz, hogy ebben is volt bor, más talán nem is egy két citrom és narancs karikán kívül.
Innen kisebb kocsma túrába fulladtba délután, hogy a laptopnak töltőt találjunk, miután kivégeztük a látványosságokat. Igazán jó helyet sehol nem találtunk, de azért nem maradtunk így se szomjasak se éhesek. Voltunk egy lonely planet által ajánlott helyen, de az inkább étterem volt, aztán átmentünk egy rock cafeba, ahol teljesen zavarba jöttek tőlünk a pincércsajok, hogy angolul kell beszélni illetve, hogy mi csak nyimnóská beszélni orosz. Végül bementünk valami dzsungelcaféba (mert pisilni kellett), ahol Zsófi kicsit betojt, mert az elején csak mi voltunk, aztán meg bejött egy öltönyös csávó és kirendelt 2 dl vodkát, amit ott helyben meg is ivott. Zsófi már a vesénket kezdte volna félteni, de persze nem történt sem rendkívüli, csak túl sok filmet nézett hasonló témában. Cserébe evett egy kis lazacot köret nélkül, Dani meg valami gombás előételt.
Okulva a kisebb tanácstalanságunkból írtunk couchsurfingen pár embernek Kázányban, hogy segítsenek körbevezetni.
Végül este fél 10-kor indultunk tovább a vonattal.
