Felhős, esős idő, 13°C
A Jekatyerinburg felé tartó vonatra 00:48-kor felszállva a négyágyas fakkunkban egy alvó hálótársunkat találtuk. Az asztalon bontott májkrém és üres teás bögre, az elfogyasztott vacsorájának maradéka. A halk ágyazás ellenére is felébredt. Eleinte forgolódott, majd felült, hogy szemrevételezzen minket, igaz tágra nem tudta nyitni szemeit az álmosságtól. Néhány perc múlva nyugodtan dőlt vissza fekhelyére csinos pizsamájában, miután nyugtázta, hogy a furcsa nyelven beszélő két idegen befejezte a motoszkálást. Hármunkat egyszerre ringatott álomba az ütemes zakatolás.
Reggeli ébredés, ágynemű lehúzás és összepakolás után szálltunk le a jekatyerinburgi pályaudvaron. Kezünkben a hostelünk címével indultunk a villamosmegálló felé. A hosszas várakozás alatt Daninak sikerült az addig rossz arcúnak és kerülendőnek ítélt emberrel szóváltásba keveredni. Kiderült, hogy üzbég illetve, hogy tetszik neki a város, szeret itt élni, kérdezett rólunk is és minden jót kívánt.
A szállásunkhoz érve mivel a csengőre tapadva sem sikerült az ajtót nyílásra bírni, felhívtuk Xéniát a hostel kontaktját. Két mondat után egy összegyűrt arcú, frissen ébresztett srác nyitott ajtót és morcosan beengedett. Megengedte, hogy lerakjuk a nagy zsákjainkat, a szállást csak 14.00-tól lehetett elfoglalni (fél 8-kor érkeztünk oda, nem csoda, hogy nem örült nekünk) majd nekiindultunk a városnak.
Az első egy órában tökéletes ívben sikerült elkerülnünk az összes látnivalót, de legalább belebotlottunk a magyar főkonzulátusba és egy jó reggeli valamint hosszas teázás után végül megtaláltuk a helyes irányt a belváros felé.
A járdára festett vörös sáv vezeti körbe az idelátogatót a megnézendő helyeken. A város közepén magasodik a Viszockij torony, ahol először megnéztük a kilátó nyitva tartását, mert sajnos csak 13.00 órától volt nyitva, míg mi 11-re értünk oda. Ezért a Romanovok síremléke felé vettük az irányt. Az altemplom körbejárása után a cári család múzeumába próbáltunk bejutni, de többed magunkkal csak egy könyvtárat és egy szuvenir boltot találtunk az ajtók mögött. A folyóparton és egy hídon keresztül jutottunk Lenin szobrához, majd egy sétáló utcába, ahol egy táncoló Super Marionak öltözött figurának sikerült elijesztenie az összes potenciális vevőt az általa reklámozott üzletből. Útközben pár teaszünetre kényszerültünk az időnként rázendítő eső miatt. Szerencsénkre mire újra a toronyhoz értünk tisztább időben liftezhettünk fel az 52. emeletig. A körpanoráma megtekintése után a szállás felé vettük az irányt.
Checkin után jön a szokásos fürdés, majd Dani szenved pár órát, mert a vonaton megfázott, nagyon. Közben Zsófival aláírattak egy háromoldalas szerződést, amit google translate segítségével 1 órán keresztül fordítgatott inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Összeszedtük magunkat, megkértük a szállásadónkat, javasoljon vacsorázásra helyeket. Mind mellett inkább elsétáltunk, Dani szimatának egyik sem jött be (Nyizsnij Novgorod után inkább Dani ösztöneire bízzuk magunkat, no meg arra, hogy egy helyen legyenek legalább ketten, amikor odaérünk). Jó háromnegyed órányi csavargás után egy sötét kis utcában tartottunk hazafelé, amikor az ablakokon kiszűrődő fény egy helyre vonzotta oda tekintetünket. Zsófit nem győzte meg a világító "open" felirat, de Dani elhatározta, hogy megnézi a menüt. Ennek köszönhetően ültünk le egy asztalhoz és ettünk egy nagyszerű vacsorát egy nagyon jó helyen. Az ételeket egy deszkára rakott vastányérban hozták ki, így az asztalunkhoz érve még tűz forrón sistergett. Vacsora után visszasétáltunk a szállásra, még egy fürdést eszközöltünk, ki kell használni a lehetőséget, majd pár órás alvás következett.
