Tiszta, napsütéses idő, hőmérséklet 18°C
Későn keltünk. Nagyon.
Az egész délelőtt elment a pakolással (a repülős setup nem ugyanaz, mint a vonatos, különben Dani egyedül vihetne 25 kilót míg Zsófi csak 8 kilóval futkározik). Persze Zsófi közben elfoglalta magát, az élet fontos kérdésein elmélkedett a wc-n kuporodva. Nem tudni mitől, mert Dani is ugyanazt ette, neki bezzeg semmi baja nem volt. Végül sikerült kijelentkezni 11.55-kor - még pont időben.
Irány a pályaudvar csomagmegőrzője, leadtuk a csomagokat, kifizettük, elraktuk a bilétát.
Elindultunk regisztráltatni magunkat. Az utazási iroda, ahol a vízumot intéztük a vízum kifizetése és kézhezvétele után közölte, hogy még kint lesz egy kis teendőnk, mivel 7 munkanapnál tovább leszünk az országban ezért szükséges regisztráltatnunk magunkat a hatóságok felé. Elmondásuk szerint a hotel megcsinálja, de ha valami gond lenne, akkor a kinti partnerirodájuk további 40 €-ért fejenként örömmel elvégzi a műveletet. A hotelünk csak az ott tartózkodásunk idejére, tehát egy éjszakára adta meg a regisztrációt, így rászántuk magunkat, hogy 80 €-val megkopasszanak, minthogy majd valahol az ország közepén ezen a papíron akadékoskodjanak. Önként és dalolva érkeztünk a nem túl bizalomgerjesztő lépcsőház harmadik emeletére, ahol a 305-ös irodát kellett megtalálnunk. Pár perc alatt elő is került a szakadt ajtó, csak hogy mögötte nem volt senki. Két ajtóval arrébb egy külföldre utaztatással foglalkozó utazási iroda csinos korunkbeli irodavezetőjétől kaptunk útbaigazítást, miszerint ő már jó ideje nem látott senkit abban az irodában (köszönjük a tippet az otthoni utazási irodának), de elkezdett telefonálni és kifaggatott, hogyan és merre utazunk. Néhány perc telefonálás után azt mondta, hogy csak akkor szükséges a regisztráció, ha egy városban töltünk 7 napnál többet. Kicsit megnyugodva, megköszönve segítségét indultunk tovább, elhatározva, hogy minden szálláson, ahol csak lehet kérünk ilyen vacak papírt, hogy ne legyen gond. (Eddig meg is tettük Kázányban - épp a Kázányból Izsevszkbe tartó vonaton gépelek).
Séta tovább. Víz hajhászás, mivel itt nem minden sarkon van egy bolt, illetve ahol van ott is elég nehéz kiszúrni, eldugva pincehelyiségekben, kis feliratokkal.
Megtekintettük az ismeretlen katona sírját és egy részleges őrség váltást is. Három katona közeledtét vettük észre, gyorsan nyomukba eredtünk, hogy megnézzük az őrségváltást. Kisebb tömeg gyűlt össze néhány másodpercen belül. Ekkor jött a csavar, hogy csak az egység egyik tagját váltották le: a Sípolót. A Sípoló feladata, hogy az őrségben posztoló katonák mögött áll és a tőle legalább 50 méterre lévő emlékművet őrizze, azaz az arra ráülő turistákra rásípoljon és vigyáz állásban egy-két csuklómozdulattal elhesegesse a renitenseket. A csere csak őt érintette, valószínűleg nem sípolt elég jól vagy rosszul hesegetett.
Nem messze a Vörös tértől ebédeltünk: soljankát, borscsot, pilményit és paprikas krumplit - persze ott nem ez volt a neve hanem home made pork. Megittuk az ezer forintos sörünket (nem csak Moszkva belvárosában, de eddig mindenhol aranyárban mérték a sört, az ételek és a többi ital teljesen normális áron van) és sétáltunk egyet, megint kb. 5 km-t két metrómegálló között, a moszkvai nyári fesztivált érintve, ami annyit tesz, hogy minden pavilonban gyümölcsök vannak, még a GUM szökőkútját is megtöltötték dinnyével.
Megérkezve a pályaudvarhoz nekikezdtünk a várakozásnak a Jaroslavskij pályaudvarral szemben lévő büfében, 20.30-ra értünk oda és 23.55-kor indult a vonatunk. Ettünk saurmát és ittunk három medve nevű sört.
23.00-kor felkerekedtünk a csomagokért. Meg is kaptuk 300 Ft (forint!) ellenében - ugyanis a csomagkiadó srác gyűjti a a külföldi pénzérméket és forintja még nem volt. Miután megrövidített minket ezzel az összeggel mi is közöltük vele, hogy nekünk meg 5000 rubelesünk nincs, úgy hogy legyen szíves és viszonozza a kedvességünket. Közös nevetés után felszálltunk volna a vonatra (sajnos az 5000 rubel nélkül). Már majdnem felszálltunk, de az utaskísérőnk a právádnyica nem engedett fel minket, amíg fel nem fogtuk, hogy ő most még le fog húzni minket kerek 128 rubellel az ágyneműért, mert az nincs benne a jegy árában. Végül megalkudtunk egy ágyneműben, amit Zsófi kapott, így egyikünk pihe-puha párnán hajthatta álomra fejét, míg Dani a hálózsákjában kucorgott. A 6 órás út alatt nem sokat tudtunk aludni, nem tudom miért az ágy kényelmes volt, lehet a sok izgalom miatt.
Reggel 6.20-ra érkeztünk Nyizsnyij Novgorodba.
