Reggel moszkavai idő szerint 4-kor keltünk ez Jekatyerinburgban reggel 6. Összeszedtük magunkat, magabiztosan indultunk az állomás felé 1 órával az indulás előtt. Eddig mindenhol legalább egy órával az indulás előtt már ki értünk a pályaudvarra, itt most reggel kicsit gyorsabban telt az idő. Ha jól gondoltuk a villmos körjárat volt mivel vissza irányba nem találtuk, így egy másik számú villamosra szálltunk. A google maps alapján a 8-as volt a jó választás, amiről a sofőr nem tudott így az utolsó kereszteződésben bal helyett jobbra fordult. A következő megállóban leszálltunk és sovány vaddisznó vágtában, nyakunkban minden cuccunkkal vettük célba a pályaudvart. Nem szálltunk fel buszra, mert mind a nyolc sávban beállt a forgalom. 1,5 km laza séta után elértünk a páyaudvarig, ahol még egy gyors bevásárlást is le kellett tudni, a hosszú útra egy kis elemózsia is kellett.
Időben értünk a pályaudvarhoz, 20 percünk maradt a bevásárlásra és a vonat megfelelő vagonjának megtalálására. Berongyoltunk a boltba, ahol a biztonsági őrről már vissza is pattantunk, hogy a csomagjainkkal nem mehezünk be, tegyük be őket a megőrzőbe. Nem vacakoltunk vele, Zsófi kint maradt a félköbméter táskával, Dani pedig bevásárolt. A bolton belül se könnyítették meg a helyzetünket ugyanis az üzleten belül volt egy pénztár, ahol az addig vásároltakat ki kellett fizetni, majd a következő részlegen bevásároltak a második kasszánál kellett kiegyenlíteni, ahol meg a kártyaolvasó terminál nem akart működni, úgyhogy gyorsan átváltottunk készpénzre, hogy rohanhassunk a vonathoz.
Szűk 10 perc maradt az indulásig, úgyhogy "simán" elértük. Felszálláskor az utaskísérőnk kérdi, hogy milyen országból való ez az útlevél, illetve hogy beszélünk-e oroszul, válaszoljuk hogy nyimnóská, azaz kicsit, mire ő, nármálná, azaz rendben. Ezúttal kicsit félve indultunk a helyünk felé, mivel az a vagon legutolsó fakkjában volt, rögtön a wc mellett és eddigi tapasztalatink szerint a vákumos öblítés igen zajos tud lenni. Szerencsénkre egy régebbi típusú vagont fogtunk ki, ahol a gombnyomás helyett a jó öreg pedálos öblítés működött, tehát csendes volt. Mindez csak azért volt ennyire sarkallatos kérdés, mert ez az út 24 órán át tartott.

Velünk szemben anyuka egy 5 év körüli gyerekkel, Maxszal, akinek folyamatosan folyt a taknya, és tüsszögött, de cuki volt. Zsófi felmászott aludni egy röpke 5 órát. Dani hallgatta a gyermeki oroszt. Megfigyelte, hogy mit tudnak ezek folyton pakolni. Pár óra eltelik, Dani elalszik, felébred, majd új szereplő, Max apja a szomszédos ágyról jelenik meg. Felébredése utáni második percben a 4 literes sörös palack utolsó negyedéből tölt porcelán bögréjébe és kínálja egyúttal Danit is, aki jelzi, hogy fáj a feje és a torka, nem kér, mire a válasz, hogy ettől csak jobb lesz. Sikerült elkerülni végül. Kicsivel késöbb még cigivel próbált lehúzni, de mivel nem volt igy ez se sikerült. Kicsivel késöbb leszálltak Tyumenben. Ahol épp elkezdtük volna nézni hogy lesz-e új utitársunk, de mire beütöttük a viszonylatot, megjelent Iván. Nem mondható tipikus orosz küllemnünek, alacsony, köpcös és amolyan jól lakott napközis feje vlt. Jó utasként lerakta a kabátját, megágyazott és mivel üres volt a folyosó túloldalán az asztal átült oda és kipakolt egy komplett menüt: zárt doboz, saláta, kenyér, sajt, tea. Elment forró vizért és a zárt dobozban levest kotyvasztott (itt ezt elég sokan csinálják és pont erre a célre gyártott hőálló dobozkákban hozzák a száraztésztás levest, amihez csak forró vizet kell adni). Majd elmajszolta a vacsiját, eltolt egy cigit a két vagon között (az egész vonaton tilos a dohányzás), visszaült a helyére magazinokat olvasni majd lefeküdt aludni. Mindeközben mi a képeket rendezgettük a gépen, majd kifinomult pontossággal, akkor kezdtünk el vacsorázni, amikor ő lefeküdt aludni. Végül Omszkban szállt le, egy egész éjszakát hagyva nekünk a négyes fakkban kettesben. Mondhatnánk, hogy összetoltuk az ágyakat, de nem, ez egy vonat. Ébredés után helyi idő szerint fél 9-kor szálltunk le Novoszibirszkben.