Napos idő, 25°C.
A második éjszakánk a vonaton kitűnően telt. Ezt most minden irónia nélkül mondom. Egy fiatal csaj volt a szemközti utastársunk, aki velünk együtt a vonat indulása utáni 10. percben már aludt.
Reggel sikerült időben felkelni és leszállni a vonatról. Még jó, hogy kinyomtattam minden szállás-pályaudvar google maps térképet, így is majdnem elindultunk rossz irányba, mert azt hittük másik pályaudvaron vagyunk. Pedig a szállás nem is volt messze, ("nyi dáliko" ahogy itt mondani szokták, kár, hogy ez egy laza 3 km sétát jelent mindig) simán megtaláltuk.
Kázány nekem az első perctől nagyon tetszett, szép volt még a vasút állomás környéke is, pedig az eddig mindenhol a legundibb volt. Van benne egy kis csatorna, amellett volt a szállodánk, egy nagy tó, dimbes-dombos utcák, engem megfogott a hangulata. Arról nem is beszélve, hogy minden nagyon szépen fel van újítva, rengeteg itt a sportverseny egy egész városrész nőtt ki állítólag a földből öt év alatt. Három nyelven van kiírva minden: oroszul, angolul és tatárul, ez ugyanis Tatárország fővárosa. Van pár betű, ami az oroszban nincs, de amúgy a cirillre hasonlít az írásuk, de ettől függetlenül nem lehet megérteni mi van kiírva.
Szóval megérkeztünk a szállodába és bár a szobát nem foglalhattuk el egy reggelire befizettük magunkat. Kontinentális reggeli volt tatár módra, a szokásos elemeken túl lehett enni rizst, krumplit, süteményeket, valami tojás felfújtat, két féle kását. Érdekes, hogy itt nem nagyon esznek húsféleségeket, az egész felhozatalban egy-egy fajta felvágott és valami szaláminak csúfolható készítmény volt, illetve virsli és valamilyen hal talán sós hering darabok. Két éjszaka vonatozás és a reggeli víz+kifli után nagyon jól esett. Összesen közel két órát töltöttünk a reggelizéssel, aminek háromegyede tea szürcsölgetés és ébredezés volt.
Közben a sok kiküldött couchsurfing request közül egy célba ért: megbeszéltük Szvetlánával, hogy háromra a hotelhez jön, mert kettőkor lehetett elfoglalni a szobát.
Reggeli után a városban sétáltunk, megnéztük az óvárost, pár mecsetet, templomot. Ahogy a sorban álltunk és vártunk a bejutásra egy templomba, észrevettük, hogy a templom kertben áll egy autó, aminek az összes ajtaja, még a motorháztető is ki volt nyitva. Közelebbről szemlélve kiderült, hogy ez egy új autó, amit épp most szentel meg a pap és a szent szavak mormolása közben jó alaposan megöntözte minden ajtó nyíláson keresztül a belsőteret szenteltvízzel. Apropó templomok, (itt) az ortodox templomokban szokás a nők fejét befedni. Ezért is van a nyakamban az a narancssárga sál minden képen, mert ha be akarunk menni csak feltolom a fejemre és szaladhatunk is. Persze a nagy mecsetbe ez sem volt elég a térdig érő szoknyám miatt. Hagyjuk az erotikát a hanyatló nyugat ópiumának: kaptam egy türkizkék kendőt, hogy sodorjam bele magam, ez legalább színben jól passzolt a mecset kék hagymakupoláihoz, egyéb haszna nem volt, mert az oldalam így is kilógott belőle. A mecsetben amúgy nem volt semmi, csak rengeteg fotózó turista, én le is jöttem a karzatról, de Dani lőtt pár képet (amin nem is látszik, hogy kb. 500 ember tolong 10 négyzetméteren). Amúgy voltunk Moszkvában a Vörös térnél is egy templomban ott tele volt aggatva ikonokkal a fal. Itt Káznyban is voltunk párban, de itt sokkal puritánabb a berendezés, csak egy falon vannak ikonok és oltárok. Nincs benne pad, mindenki állva imádkozik a különböző szentekhez, csókolgatják a képeket és gyertyát gyújtanak.
Egyszer lemértük, ahol ki volt írva , hogy 200 m a metró, nos ez nyilván légvonalban értendő, mert sétálva ez inkább 300-400m volt, ami ekkora távolságnál nem gáz, de át kell értelmezni a "nincs messze" kifejezést.
A várfal körbesétálása után 14.00-ra visszamentünk a szállásra elfoglalni a szobát. A Szvetlánával való találkozásig maradt szűk egy órában felváltva használtuk a zuhany biztosította csodát.
A tisztálkodás után háromkor találkoztunk Szvetlánával. Elvitt minket egy tatár kerületbe, ahol volt pár régi ház, meg a Kazanska tóhoz, aminek a jelentése vaddisznó tatárul. Ő amúgy ha jól értettük valami személyi asszisztens egy IT cégnél, szeret mixerkedni és utazni. Mesélte, hogy a tavalyi válság óta (ő így hivatkozott az Ukrajna miatt kialakult helyzetre, hogy válság) nagyon megnőtt a belföldi turizmus és sokan érkeznek Kázányba, hogy pihenésüket itt töltsék. Aztán elmentünk ebédelni egy általa ajánlott helyre. Persze szólt előre, hogy nincs messze, fél óra séta lesz, de persze én megint csak az elejére figyeltem a mondatnak. Szóval sétáltunk egy kicsit. Megmutatta a kedvenc kertjét: egy ház előkertje, amiben két szobor egy Lenin (mi más?) és egy Kirov fej áll a gaz közé ültetett virágokkal körbevéve. Elsétáltunk pár egyetem mellett is végül megérkeztünk. Kicsit olyan érzésünk volt, mint amikor az amerikai turistákat kísérgetik a magyarok otthon, rendesen megbámultak minket szinte mindenhol. A hely egy gasztro bisztro volt, nagyon finom volt a kajájuk, mi valami panírozott gombás csirkét ettünk, Dani még meg is kérdezte, hogy csinálják és a fiatal szakács fiú persze el is mesélte, Szveptláná segített fordítani. Ő fogoly combokat evett, ehhez is kellett három nyelv és két google translate, hogy megértsük milyen madárból is valók azok az apró alkatrészek. A délutáni ebéd után elvitt minket egy tatár boltba, ahol kézműves kajákat lehetett kapni. Hát ez össze se hasonlítható a nyizsnyij novgorodi Sparral. Hatalmas bolt, mindenfélét lehet kapni, vannak előre csomagolt cuccok, meg ott helyben készültek is. Vettünk vacsira cékla és halsalátát, valami hússal, krumplival töltött pitét, krumplipürével töltött palacsintát, tejfölös sütit, és helyi tradicionális édességet, csak-csakot. Ez utóbbit még nem próbáltuk ki, majd beszámolunk róla, a többi mind nagyon finom volt.
Bevásárlás után elköszöntünk majd haza mentünk a szállodába, bár lett volna közvetlen troli is a bolttól a hotelig, de arra 18 percet kellett volna várni, ráadásul az lett volna az utolsó(!) járat 21.00 körül, szóval inkább másik busszal mentünk és sétáltunk megint egy kicsit. Mivel itt közlekedés csak reggel 6-tól indul be, nekünk meg 6-kor indult a vonatunk így rendeltünk egy taxit reggelre.
Este megint egy kis pakolás (ha csak egy valamit is ki kell szedni a nagy táskából, akkor szét kell szedni az egészet, ezért a vonaton igyekszünk nem bántani és a kis táskában tartani a gyakran használt cuccokat) és alvás következett.
